Képzelje el a sötét és hideg Földet, amelyet a kozmikus éjszaka hatalmas sötétsége vesztett el. Előfordulhat-e az élet és életben maradhat-e egy ilyen kísérteties világban? A válasz önmagát sugallja. Természetesen nem.
Bár az élet létezik a Földön a legsötétebb öblökben és a mély szorosokban, de a napfény volt a kulcsa az élet megjelenésének és jólétének a Földön. És a mi Napunk a legközelebbi csillag.
Csillagok és bolygók
Bár el tudjuk képzelni a Földet magányos, napfény nélküli világként, ez a kép valójában helytelen lesz. A bolygók, definíciójuk szerint, körkörös porból származó kozmikus testek. Vagyis a bolygók nem léphetnek fel önmagukban. Tény, hogy a növények és állatok élete szorosan összefonódik a csillagok életével. Nemcsak Napunknak tartozunk életünkkel, hanem azoknak a csillagoknak is, amelyek régen léteztek és már nem léteznek.
Érdekes tény: a vas a vérben, a kalcium a fogakban és a nikkelcsere a zsebében - mindez kovácsolt a távoli csillagok belekében.
Mikor jelentek meg az első csillagok?
Csillagok voltak a világban jóval a bolygók és az élet felmerülése előtt. Az első csillagok 12-15 milliárd évvel ezelőtt születtek, amikor világegyetemünk még mindig viszonylag fiatal volt. A csillagok, akárcsak az emberek, megszületnek, életkorúak és végül meghalnak. Életük során a csillagok elnyelik az elemeket a környező térből és új elemeket képeznek a belekben.A középkor elérése előtt egy fiatal csillag abszorbeálja a hidrogént, amelyből hélium képződik magfúziós reakciók során. Amikor a hidrogénellátás kimerült, a csillag hélium atomokkal szénszintetizál.
A csillagok élete
Az idő fogy. A csillag szélében egyre több nehéz elem képződik: oxigén, neon, magnézium, szilícium, kén. Születése után millió vagy milliárd évvel a csillag teljesen elfogy a nukleáris üzemanyagból. A kis csillagok viszonylag nyugodtan élnek az élettel. A halál előtti óriáscsillagok azonban általában felrobbannak, ugyanakkor olyan vakítóan villognak, hogy napközben láthatóvá válnak. Egy csillag robbanása a bélben szintetizált elemeket az űrbe dobja. Ezek az elemek a csillagközi térben mozgó gáz-por felhő részévé válnak.
Időnként, ha kedvező feltételek alakulnak ki, egy ilyen gázból és porból álló felhőből egy új csillag jelenhet meg egy bolygórendszerrel. A nap kilenc bolygójával, beleértve a Földet is, pontosan egy ilyen felhőből képződött. Tehát a benne és a környékén levő elemek - a vérben lévő vas, a fogakban lévő kalcium és a zsebváltás a zsebében - egy távoli csillag belekében vannak kovácsolva. Noha ez a távoli csillag életre keltette a Földön a szükséges kémiai elemeket, az energiát, amely lehetővé tette a Földön az élet születését, világítótestünk - a Nap - adja ki.
A fiatal Nap sugárzása áramlásokkal áthatolta a Föld légkörét.A Nap hője felhőket hozott létre a légkörben, elektromos légköri kisüléseket - villámlásokat okozva. A tudósok szerint az ilyen villámok és az ultraibolya sugarak hozzájárultak a szerves molekulák, különösen az aminosavak kialakulásához, amelyek a fehérjék építőkövei az elsődleges óceánban. A fehérjék az élet kémiai alapjai. Hogy pontosan hogyan alakultak ki az első élő szervezetek, még senki sem tudja. De egyértelmű, hogy a fehérjemolekulák döntő szerepet játszottak ebben a folyamatban.
A csillag élete és fénye
Miután a napfény energiája miatt felmerült, az élet kifejlődött és továbbra is létezik, napenergia felhasználásával, mint egy autó, amelynek mozgásához az égő benzin energiájára van szüksége. A növények közvetlenül felhasználják a napfény fotonok energiáját a vízből és szén-dioxidból a szénhidrátok szintetizálására. Az emberek és az állatok viszont oxigént lélegeznek, amelyet a növények felszabadítanak a fotoszintézis során (az úgynevezett folyamat a víz és a szén-dioxid átalakításához a növények által a szénhidrátokké), és növényeket esznek, hogy energiával táplálkozzanak. Az állatok viszont más állatokat esznek. Ennek kezdetét a csillagok fektetik.