A Jupiter pályája túl az úgynevezett zóna aszteroidákkal. Itt "teljes" üstökösökbe kerülnek.
Az üstökös egy jégből, sziklákból és porból álló űrobjektum. Nagyon nehéz észrevenni őket az űrben, még ha hatékony technológiát is használnak. Csak akkor, ha a Naphoz közelednek, a jég külső rétegei felmelegsznek. Emiatt az üstökösnél látjuk a farkot, és annak közelében - az úgynevezett kómát. Az aszteroidák egyáltalán nem adnak jeleket, amikor megközelítik a Napot, tehát ezeket szintén nehéz észrevenni.
Vannak csillagászati objektumok - kentaurok, amelyek egyesítik a üstökösök és az aszteroidák tulajdonságait. Ezeket a mitikus lényekkel való analógiával nevezték el - félig emberek és fél lovak. A kentaurok egy csillagászati tárgyak átmeneti osztálya - az aszteroidáktól az üstökösig. Felületükön számos könnyen elpárologtató anyag található: amikor a Naphoz közeledik, a jelzett tárgy üstökösként viselkedik.
Széles körben úgy gondolják, hogy a legtöbb kentaur a Kuiperi övben található. A Neptunusz pályáján túl található, és számos jégtárgyból áll. Ennek az óriási bolygónak a vonzása eredményeként pályáik kissé eltérnek, és a kentaurok közelebb vándorolnak a Naprendszer fõ csillagához.
Csillagrendszerünkben a kentaurok a jovi család tárgyává válnak. Relatíve a legnagyobb bolygó közelében helyezkednek el, és a nap sugarai hatására megtalálják a farkát. És minél nagyobb a kozmikus test farka, annál közelebb kell lennie a fő csillaghoz.A csillagászok sokáig nem tudták pontosan, hogyan alakul a kentaur üstökösré.
Ehhez a csillagászok modellt készítettek egy számítógépen, és újra létrehozták a 29P Schwassman-Wachmann üstökös pályáját, amelynek átmérője kb. 65 km. Érdekes, hogy kifejezett aktivitása és kibocsátása származik, annak ellenére, hogy viszonylag távol helyezkedik el a Naptól. Ennek az üstökösnek a tanulmánya arra enged következtetni, hogy ez a középső lánc a kentaur és a Jupiter közelében elhelyezkedő üstökös közötti evolúcióban.
A csillagászok további kutatásai és a Schwartzman-Wachmann üstökös pályájának vizsgálata azt sugallják, hogy a Naprendszer azon része, ahol ez a kozmikus test található, az univerzum ezen részének legtöbb üstökösének forrása. A Jupitert meghaladó területen legalább 1000 kentaurnak kell lennie. És ez kétszer annyi, mint a tudósok korábban gondolták.
A csillagászati tudományos és kutatási eszközök fejlesztése lehetővé teszi, hogy még több olyan tárgyat találjunk a Jupiter pályáján túl, amely a Földről megfigyelt üstökösök forrása lehet. Talán ez választ fog adni a kérdésre, hogy hogyan alakulnak ki a üstökösök a Naprendszerben, és veszélyesek-e otthonunkra.