A labdarúgás történetének kezdete óta a játékosok tágas mezőkön játszottak, zöld fűvel. Annak ellenére, hogy az egyes stadionok eltérő tulajdonságokkal bírnak, a mérkőzés előtt a gyep a legtöbb esetben csíkos. Ez az eljárás nem csak a mező szép megjelenését biztosítja, hanem gyakorlati alkalmazásokat is nyújt.

Miből áll a terep?

Néhányan úgy vélik, hogy a futballpálya egyszerű felépítésű és gyakorlatilag nem igényel személyes gondoskodást. Ennek a sportnak a hajnalán így volt: az stadionokban az emberek csak gyepeltek, csak kaszálták. Ez az oka annak, hogy a régi labdarúgó-mérkőzésekről készült felvételek azt mutatják, hogy az akkori gyep minősége mennyire rosszabb a modernnél.

A labdarúgó-klubok most felelősebbek a stadionok mezőinek kiszolgálásáért. A lefedettség több rétegből áll, amelyek meghatározott feladatokat hajtanak végre. A legalacsonyabb az a szint, ahol a csöveket fűtésre, a föld oxigénellátására, valamint az esőzések során a felesleges nedvesség eltávolítására helyezik. Minden cső típus különálló rendszerbe illeszkedik. Fölöttük van egy zúzott kőből és homokból készült párna, amely egyenletes bevonattal rendelkezik. Éppen rajta van a gyep.

Érdekes tény: Most a stadionokban nem termesztik a gyepot. A felület zöldítéséhez sűrű gyepréteget fektetnek rá, ahonnan fű nő. Ez lehetővé teszi a sérült területek gyors megváltoztatását a játékok után.Hetente kétnél több meccset nem lehet játszani egy élő füves stadionban, különben értéktelenné válik.

A mesterséges bevonathoz kiegészítő gumi anyagból készült töltőanyagot használnak, hogy a felületnek valódi fű tulajdonságai legyenek.

Hogyan készítsünk csíkot a gyepre?

Figyelembe véve, hogy a mérkőzés szervezői mennyire felelősségteljesen közelítik meg a pálya gondozását, mivel több réteget hoznak létre alatta, nem lep meglepő, hogy kellő figyelmet fordítanak a felületre.

A labdarúgó-szabályok szerint a gyep magassága nem haladhatja meg a három és fél centimétert. A bevonatként használt fű elég gyorsan növekszik, ezért rendszeresen vágnia kell. Ehhez olyan fűnyírókat használnak, amelyek egyszerre nagy területet fednek le, ami felgyorsítja a folyamatot.

Működés közben a fűnyíró szalagokra vágja a füvet, a kapuval párhuzamosan mozogva, és a szomszédos sávokkal ellentétes irányba halad. Amikor a fűnyíró a felület mentén fut, nemcsak egy bizonyos szint fölé vágja a füvet, hanem mozgása közben simítja is. Így a szomszédos fűsávokon a pengék az ellenkező irányba néznek.

Ha a fény szögben eltalálja a stadionot, akkor az egyik sávon a fűszálra, a másikon pedig a végére ragyog. Az első esetben az ember világos bevonatot fog látni, a második esetben a hegyek árnyékot vetnek, amely miatt a csík sötétnek tűnik. Ezért tűnik a mező csíkosnak. Ezenkívül a focipályát néha nem csíkokkal, hanem körökben vágják, de ezt a módszert a komplexitás miatt gyakorlatilag nem használják.Ez a pázsitnyírási módszer is segít a játékvezetőknek a mérkőzés során pontosabban meghatározni a szabálytalanság helyét vagy rögzíteni az ellentétet.

A futballpályán található pázsit csíkossá válik azért, mert a kaszálás során a fűnyíró párhuzamos vonalakkal mozog a pályán, és ellentétes irányba hajlítja a füvet.