A rendkívül hatalmas fekete lyukak korai születésének rejtvénye a gáz természetellenes forgásával magyarázható egy távoli galaxis központi részén.
Ismeretes, hogy nagyon hatalmas fekete lyukak vannak jelen a hatalmas galaktikus rendszerek működési központjában. Gyorsan bevonják a korlátlan por- és gázlerakódásokat. Minden, ami megközelíti a lyuk határát, felgyorsul és forog. Ez a művelet arra emlékeztet, hogy a vizet eltávolítja a hagyományos kádból. Az NGC 1068 (M 77) galaxis megfigyelései azonban 47 000 000 fényév távolságban segítettek a rendellenes folyamatok azonosításában.
Kiderült, hogy az anyag mozgása sűrű klaszterek formájában 2 irányban fordul elő ellentétes irányban. Egy ilyen szokatlan jelenséget egy tudományos cikk ír le, amelyet az Astrophysical Journal oldalain tettek közzé.
A tudósok nagy csoportja, amely híres csillagászokból áll, a működő chilei ALMA távcsövet használva rájött: az NGC 1068 központi részén egy hatalmas fekete lyuk körül van két anyaglemezgel. Ez utóbbi forgása különböző irányokban történik. A belső rész, amely a központi résztől 2-4 fényév távolságban helyezkedik el, ahogy várható volt, az egész galaxissal forog. De kissé mögötte, 4-22 fényévre a központtól, van egy másik anyaglemez. Forgása az ellenkező irányba történik.
Violetta Impelicieri, a tudományos cikk egyik szerzője szerint ezt senki sem tervezte. A szabályok szerint a fekete lyukba húzott gázfelhőknek azonos irányba kell forogniuk.Természetesen azonnal felmerül a kérdés: mi torzítja a rendes áramot? Valójában egy külső befolyás nélküli korong nem változtathatja meg a mozgás irányát.
Korábban a tudósok nem figyeltek meg ilyen eseteket. Érdemes megjegyezni, hogy némely bolygón vagy csillagnál néha megfigyelhető az ellenkező örvénylés, ám ez mindig közvetlenül kapcsolódik egy adott eseményhez. Ez nem más, mint egy másik kozmikus testtel való ütközés.
A tudósok szerint a gázkorong természetellenes forgása azt jelzi, hogy egy kisebb galaxis felszívódik, amely a másik irányba forog. Csak ezek a töredékek maradtak fenn tőle.
A munka szerzői azt sugallják, hogy az NGC 1068 szokatlan galaxis megtalálása segít megoldani a modern csillagászat egyik legfontosabb titkát. Kiderült, hogy több tanulmány szerint rendkívül hatalmas fekete lyukak jelentkeztek az univerzum kialakulásának kezdeti szakaszában. Befolyásolták a galaktikus rendszerek további növekedését.
Nehéz megtudni, hogy mennyit sikerült növelni egy ilyen nagy mennyiségű anyag rövid időn belüli abszorpciója után. Valószínűleg egy ilyen folyamatot az egymással ellentétesen forgó anyaghalmozódásokkal való összegyűjtés elősegítette. Ez a különbség kaotikusabbá alakítja a gáz mozgását, nagymértékben felgyorsítja annak visszahúzódását. Így a lyuk inkább növeli a tömeget.
