A kérdés részletesebb megértéséhez vissza kell emlékeztetnünk a fizikára, nevezetesen, hogy a fény egy hullám. Ennek a fizikai jelenségnek a legegyszerűbb példája a szivárvány, amely az égen jelenik meg, mivel a fény a levegő legkisebb nedvességcseppjeiben tükröződik.
Azt is meg kell emlékezni, hogy a szemünk valójában nem magukat a tárgyakat látja, hanem az azokból visszatükröződő fényt. A tárgyak egyenetlensége miatt a visszavert sugarak egy része eltorzul, amelynek eredményeként kontúrjaik homályosak lehetnek. Ez különösen akkor észlelhető, ha erős fény jut a szemére, ami megnehezíti a környező tárgyak figyelembe vételét.
Működési elve
Most nézzük meg, hogy az interferencia miként befolyásolja pontosan a tárgyak tisztaságát, amikor egy ember összehúzódik. Az ember a szemhéjak izmait szűkíti azáltal, hogy befolyásolja a fényt. A fényáram csökkenése a pupilla reflex szűkítéséhez vezet. A szempillák is segítenek a folyamatban, és árnyékot hoznak létre, amely eltávolítja az extra sugarakat. A szemhéjak további nyílásként működnek, és levágják az eltorzult sugarak egy részét.
A látómező szűkül. Ennek eredményeként a környező világ képe, amelyet további lencsével fókuszálnak, a szem retinajára fordul (fordítva).
A szemüvegben a fény pontos hatása alapján a szem alsó részén elhelyezkedő legfinomabb idegvégződések - „rúd” és „kúp” - kvalitatívabb reakciója. A botok felelősek a szín és a kúpok a fekete-fehér érzékelésért.
Mellesleg, ugyanaz a folyamat a fényképezés alapja. Minél erősebb a fény, annál erőteljesebben kell bezárnia a rekeszt a világosabb és élesebb kép fókuszálásához.
Érdemes figyelni: ha egy ember túlságosan gyakran fosztogat, ez azt jelzi, hogy látása romlik. Ebben az esetben az ember megpróbálja nem kiszűrni a fényt, hanem emellett a szem hossz- és keresztirányú izmaira is hat. Feladataik annak biztosítása, hogy a szemgolyó tökéletesen kerek legyen. Ha valamilyen okból az izmok rosszul működnek, akkor a szemgolyó deformálódott. A százados ember megpróbálja visszatérni a normál helyzetbe.