A galambok kezdetben a hegyekben, a tavak partján telepedtek le, és a városok megjelenésével tetőkre, műszaki padlókra és házak „zsebére” választották életüket. Minden nap figyelve a madarakat, ritkán gondolkodik szokásaikról vagy elképesztő élettani tulajdonságairól. Különösen kevés ember tudja, miért bólint a galamb séta közben, és ezt mindig teszi.
A fő hipotézisek
Sok szakember tanulmányozta a bemutatott kérdést, de a madármegfigyelők nem jutottak egyetértésre. A galambok furcsa fiziológiai tulajdonságainak számos változata létezik - bólintás járás közben. Közülük a legrelevánsabbak:
- érzékeny hallás jelenléte;
- test felépítése;
- flört.
Tudományosan bizonyított, hogy a galambok érzékeny hallással rendelkeznek. Ennek eredményeként járás közben a saját lépéseikből érzékelik a hangot, és a fejük megrázása beállítja a mozgás ritmusát. Az elmélet valószínűtlennek tűnik, mivel a madarakban ez a fiziológiai tulajdonság még zajmentes bevonat esetén is fennáll, például a fűben.
Érdekes tény: Ha a galamb bekapcsolja a zenét, elkezdi a hangforrás keresését, fejét oldalról rázva. Néhány madár még a dallam üteme felé halad. A papagájok, a baglyok, a sasok hasonlóan viselkednek.
A galamb anatómiája olyan, hogy mindig két lábon sétál, amelyeknek meg kell tartaniuk a madár testének szilárd tömegét.Annak érdekében, hogy ne veszítsük el az egyensúlyt, a galambok evolúciója során újabb lehetőség nyílt az egyensúly megteremtésére az űrben, bólintások segítségével.
A változat hihetetlennek tűnik, mivel statikus helyzetben ez a madárfaj nem fejezi be a fej mozgását, bár a testtömeg továbbra is érinti a lábakat.
Egy másik elmélet a párzási játékokkal kapcsolatos. Nem titok, hogy a hím, a nőstény kedvére törekedve, elteríti tollazatát, utána sétál, jellegzetes hangot ad. A fej bólintása lesz a személyiség egyik megnyilvánulása, amely szerint a nő választja a barátját. Az elmélet részben igaz, mivel a fiziológiai tulajdonságok a madarak rendes életében is megmaradnak, nem csak a párzási idõszakban.
Az ornitológusok verziója
Gondos ornitológiai vizsgálat után kiderült, hogy a galambok az anatómiai szerkezet miatt bólogatnak a fejükön, amikor járnak. A világ képének észleléséhez a madártávlatnak mozdulatlannak kell maradnia. A fej mozgatása segít fenntartani a statikus látást, ami lehetõvé teszi a veszély idõben történõ észlelését vagy ételkeresést.
Az elmélet helyességét a kísérlet során gyakorlatilag bizonyították. A galambot a futópadra helyezték, és a mancsát előre mozgatva a feje pontosan egyet biccentett. A mozgások felgyorsulásával a bordák arányosan nagyobbra váltak. Amikor azonban a szimulátor és a galamb sebessége azonos volt, a madár abbahagyta a bólintását. Ebben az esetben a madár világképe statikus volt.
Így a galamb az anatómiai szerkezet miatt bólint, amikor sétál.A madártávlatnak statikus helyzetben kell lennie, különben nem fogja érzékelni a világ képét. Ennek eredményeként járás közben a tollas fej kissé elhúzódik, majd utolér a testhez. Ezenkívül igazolható az a kijelentés, miszerint a hímek a párzási idõszakban bólogatnak, hogy a nőstény elõsegítsék.