Az Elektorornis chenguangi egy ősi madár, mely 99 millió éves. Ennek a madárnak egy növekedési ujja van a mancsán, amely másfélszer hosszabb, mint a mennyei lény alsó lába. Úgy gondolják, hogy a madárnak szüksége volt erre az ujjára a szedéshez. De nem az orrát választotta, hanem a fatörzsekben és a földben, hogy rovarokat távozzon onnan.
A paleontológusok felfedeztek egy egyedi leletet. A tudósok hosszú ideig nem tudták meghatározni, kinek a maradványai tartoznak. A hosszú sípcsont és még hosszabb ujj jól megőrizve van egy ilyen hosszú talajban tartózkodáshoz. A paleontológusok a „fajta” tiszteletére általános nevet adtak a fajnak, és a madárfaj nevét a csontokat megtaláló tudósok egyikének a tiszteletére adták.
Mianmarban találtak egy madár maradványait. A földgömb ezen részén a keresők és a tudósok minden rangsorban borostyán lerakódásokat, valamint azokban rejlő lehetőségeket keresnek. A paleontológusok imádják Mianmarot, mert ott sikerült megtalálniuk a dinoszauruszok korszakából a földbe ragadt legendás békokat, valamint vámpír hangyákat és kullancsokat, amelyek hasában megtaláltak egy ősi emlős vérének maradványait.
A madár sípcsontjának megállapítására 2014-ben került sor. A Hukong-völgy lakosai négy ujjú mancsot hoztak a tudósoknak. A helyiek azt hitték, hogy ezek egy gyík maradványai, ám a paleontológusok azonnal rájöttek, hogy a lelet madarak képviselőire vonatkozik.
A tudósok röntgen segítségével megvilágították a mancsot. Különféle elemzéseket készített.Összeállítottak egy háromdimenziós modellt, és elkezdték összehasonlítani azt a már ismert kihalt madarakkal. Nincs egyezés.
Megmértük a láb harmadik ujját, és megállapítottuk, hogy a hossza 10 mm. Ez a folyamat 40% -kal nagyobb volt, mint a szomszédos ujjak, és 20% -kal nagyobb, mint az egész sípcsont. Ezek a mutatók rekordot mutattak az ókori és a modern kor 80 ismert madárfajához képest. A tudományos közösség most vitákat vezet arról, hogy miért adta a természet ilyen hosszú fajjal egy ilyen fajt.
A vélemények eltérnek, de sokan hajlamosak azt gondolni, hogy a madár rovarölő volt, ezért ehhez hasonló természetes eszközre volt szükségük az ételhez. Reméljük, hogy a további tudományos kutatások rávilágítanak a borostyán madár rejtélyére, és a világ sok érdekes részletet megismerhet a bolygó életéről az ember megjelenése előtt.