A gyertyák régóta megbízható fényforrásként szolgáltak. Aki gyakran gyertyákat használ, valószínűleg észrevette, hogy égéskor repedhetnek. Mi az oka ennek a hatásnak? Valójában a válasz meglehetősen egyszerű.
Háttér
Kezdetben olaj- vagy zsírtartalmú tálat használtak improvizált világítótestekként, amelyekbe egy darab szövetet helyeztek, amely kanócként szolgált. A fényen kívül ezek az eszközök kellemetlen szagokat és kormot is adtak.
A találmány után a gyertya gyorsan kényelmesebb világítótestté vált. A 18. századig zsírból, viaszból, átázott papiruszból és más hasonló anyagokból készültek.
Ők is füstölték a mennyezetet, de nem bocsátottak ki kellemetlen szagot. Ezenkívül jobban megvilágítják a teret. De a termelés magas költsége miatt csak gazdag emberek engedhetik meg maguknak. És akkor is, ha szükséges, nagy mennyiségben használták őket egyszerre több száz gyertyát is igénybe vehet a kastély helyiségeinek megvilágítására. A legdrágábbok a méhviaszból készültek, mivel szinte nem dohányztak és nem szagoltak.
Érdekes tény: A hengeres gyertyák csak a 15. században jelentkeztek, amikor modellezésükhöz megfelelő formát fedeztek fel.
A XVIII. Században aktív vadászat indult a bálnák számára. Az emberek gyorsan rájöttek, hogy a bálnaolaj alkalmas gyertyák készítésére. Használata jelentősen csökkentette a gyártás költségeit, így minden lakos engedhette meg magának, hogy több gyertyát vásároljon.
Modern gyertyák
1820-ban felfedezték a lehetőséget, hogy sztearinviaszt nyerjenek állati zsírokból, amelyek szinte szagtalanok és koromzatosak, és olcsók voltak. Néhány éven belül létrehozták a sztearin gyertyák tömegtermelését, amelyet még szegény otthonokban is elkezdtek használni.
A 20. század elején az emberek megtanultak kivonni a paraffint az olajból. Az anyag egy viaszkeverék, amely telített szénhidrátokból áll, és már 45 fokos hőmérsékleten kezd olvadni.
Az alacsony gyártási költség, a kényelem és a hiányosságok szinte teljes hiánya miatt a paraffin gyertyák gyorsan népszerűvé váltak. További kedvező tényező volt az olajipar gyors fejlődése.
A villamos energia megjelenésével a gyertyákat már régóta használják a falvakban és egyes városi területeken, ahol nem mindenki engedheti meg magának az izzókat. A gyertyák inkább dekoráció, mint fényforrás.
Miért reped egy gyertya égéskor?
Mint fentebb említettük, a kérdésre a válasz elég egyszerű. Az égés során a gyertya nem ropog, hanem a paraffinban vagy a kanócban található víz.
A gyártás során a nedvesség bejuthat az anyagba, amelyből a gyertyákat készítik. Például a paraffinban nem oldódik. Ezért, amikor a gyertya világít, amikor a kanóc ég, a láng fokozatosan kis cseppekké alakul, amelyek gyorsan felforrnak. Ebben a pillanatban gőzrobbanás lép fel, amelynek hangját repedés veszi.
Érdekes tény: néha a gyertya lángja nem reped, de kissé villog.A kitörés idején a paraffint alkotó olajok felégenek.
Páralecsapódás esetén a nedvesség a gyertya külső felületén jelenhet meg, ha azt hűvös helyiségből meleg helyre viszik. Ebben az esetben a repedés is hallható.
A gyertya ropog a paraffinban levő nedvesség miatt. Amikor ég, a kanóc tűz eléri a mikrocsipeket, amelyek azonnal felforrnak, miközben gőz mikro-robbanást idéz elő. Ez utóbbit csak egy bumm kíséri.