A tudósok úgy találták, hogy az egymással nem összefüggő tények könnyebben megjegyezhetők, mint összefüggenek.
A csiga hozzájárult egy ilyen következtetés levonásához. Szerkezete sokkal egyszerűbb, mint az ember, de ugyanakkor van némi hasonlósága. Ez lehetővé teszi, hogy a csiga agyát kutatási modellként felhasználhassa, és átadja azokat az embereknek.
A kutatás lényege az volt, hogy a csigák kiképzésekor a tudósok undorral és az élelmezés jutalmával éltek. Az agy működésének rögzítésére vonatkozó adatok elemzésével arra a következtetésre jutottunk, hogy amikor a csiga hasonló tárgyakat próbált kiválasztani, ehhez egy neuront használt, ami az emlékek versenyét váltotta ki. Ennek eredményeként a csiga két azonos tárgy közül csak az egyikre emlékezett.
Abban az időben, amikor a csigák megpróbálják megjegyezni a különböző tárgyakat, különböző neuronokat használnak anélkül, hogy versenyt okoznának nekik. Ennek köszönhetően a csiga mindkét tárgyra emlékezett.
A hippokampusz felső és alsó része felelős az emlékekért, amelyek érzelmi színeződésükben különböznek. A hippocampus ezen vagy azon részének aktiválásakor az emlékek elnyomása vagy megerősödése fordulhat elő.
A tanulmányok alapján a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy ha egy személynek bármilyen információra van szüksége, akkor más témákra kell váltania, anélkül, hogy megpróbálná emlékezni azokra az adatokra, amelyek bármely kritérium alapján egyidejűleg hasonlóak.
Így a csigák segítették a tudósokat végül megérteni, hogyan történik az egyes információk memorizálásának folyamata. Ennek köszönhetően mostantól mindannyian sokkal könnyebben és gyorsabban tudunk emlékezni a szükséges adatokra és információkra.