A csillagképződés az univerzum kezdetétől tart. Ez azt jelenti, hogy a galaxisok lassan, de folyamatosan haldoklik.

Főbb jellemzőik, hogy a galaxisok hogyan érintkeznek a környező anyaggal, és hol vannak, amelyek megmutatják az új csillagok kialakulásának képességét. Ez a folyamat elméletileg örökké tart. Még mindig nem ismert, hogy a környező világegyetem hogyan befolyásolhatja a galaxis életét. Az univerzum legszélsőségesebb részei a galaxiscsoportok. Több száz, ezer tejmódot tartalmaznak, mint a miénk.

A gravitáció jelenléte jelentősen felgyorsítja a galaxisok mozgását. Lenyűgöző erővel tudnak mozogni - akár ezer és még több kilométer másodpercenként. Ilyen körülmények között az intergalaktikus plazma olyan hőmérsékletre képes felmelegedni, amely lehetővé teszi röntgensugárzás kibocsátását. Ez egy meglehetősen szokatlan hely a Kozmoszban, ahol megfigyelhetők az égi testek pusztulásának aktív folyamatai, sőt még a fekete lyukak kialakulása is megfigyelhető.

A közelmúltbeli megfigyelések eredményei azt sugallják, hogy éppen a galaxisok közötti erős kölcsönhatás érvénytelenítheti a csillagképződés folyamatát. Ha a tejút nagy és nagy, akkor az új csillagok aktív képződésének abbahagyása automatikusan a lassú halálát jelenti.

Viszonylag rövid idő elteltével (természetesen földi szabványok szerint - ez százezrek és milliók éve) a csillag annyira elveszíti energiaforrásait, hogy kvazárrá alakul - a rádiókibocsátás erőteljes forrása.

A csillagászok a VERTICO tudományos projektet szervezték kifejezetten a csillagképződés csillapításának tanulmányozására. Ehhez erőteljes ALMA távcsöveket használnak, hogy megfigyelhető legyen a molekuláris hidrogén jelenléte a galaktikus klaszterekben. Ez a gáz adja az életet az új csillagok számára.

Csillagászok egy csoportjának sikerült részletesen tanulmányoznia több mint 50 galaxist egy Szűz csillagkép csillagcsoportjában. Ez közelebb van hozzánk és éppen az új csillagok aktív kialakulásának állapotában van. A tudósok fokozatosan új képeket kapnak az űrobjektumokról evolúciójuk különböző szakaszaiban.

Ebben a klaszterben a tejút szinte a teljes spektrumon megfigyelhető. Ugyanakkor nem lehet detektálni a molekuláris hidrogén jelenlétét olyan koncentrációkban, amelyek az új űrobjektumok küszöbön álló képződését jelzik. Ez azt jelenti, hogy a megfigyelt csillagfürtben lévő galaxisok lassú halálra vannak ítélve. Természetesen ez a folyamat nem figyelhető meg tejszerű módon.

A csillagászok vállalják az új csillagfürtök vizsgálatát. Ezt teszik, hogy összehasonlítsák a megfigyelések eredményeit és megtudják a galaxisok halálának pontos okait. Lehetséges, hogy az új űrtechnológiák használata lehetővé teszi számunkra, hogy felfedezzük, mi vezet a tejút bizonyos halál útjára.