Ennek megértéséhez először részletesebben meg kell értenie, mi az átláthatóság. Még a levegőben vannak olyan nedvesség- és porrészecskék, amelyek visszaverik a fényt, de hatásuk annyira jelentéktelen, hogy egyszerűen nem vesszük észre.

A hab egyszerre átlátszónak és átlátszónak nevezhető. A hab lényegében buborékok gyűjteménye. Minden buborék feltételesen átlátszónak tekinthető. Bármilyen színű folyadékból is készül a hab, a buborék falának átmérője olyan vékony, hogy benne gyakorlatilag nincs színező részecske. Minden egyes buborékot kis lencsének is lehet tekinteni, és ha alaposan megnézi, láthat szivárvány foltokat a falán. Ez a fény interferenciája.

Minél kisebb a buborék, annál fehérebb a hab.

A hab sok ezer buborékból áll. Ezek mindegyike áthalad a fényen, de torzítja a sugarat, és nagyítóként viselkedik. Ezenkívül a buborék "működik" és egy tükör, amely tükrözi az összes beleeső sugarat. Ennek eredményeként a habon áthaladó millió fénysugarak olyan nagy mértékben elveszítik eredeti irányukat, hogy elveszíti az átlátszóságot. Ezenkívül a fentebb ismertetett interferenciahatás miatt a fény nem csak refrakciót okoz, hanem a habos szakadék számos buborékján áthaladó utazása során is sokszor bomlik a látható színek teljes spektrumába (vörösről ibolyára).

Miért van a hab fehér?

Meg kell még érteni, hogy miért csak a fehér spektrum fényhulláma érkezik az emberi szembe.

Itt minden egyszerű. Az emberi szem nem látja magát a tárgyat, hanem azokat a fénysugarakat, amelyek visszaverődnek belőle. Mivel a habra irányított fény sugarai véletlenszerűen szóródnak, ugyanazon sugarak többsége tükröződik. Mivel a napfény vagy az azt helyettesítő elektromos fény leggyakrabban fehér, a megfigyelő ugyanolyan színű habot lát.

Ezt egy egyszerű kísérlettel lehet megerősíteni. Ha bármilyen habot vesz (a legkényelmesebb a kész borotvahabot használni), vigye sötét helyiségbe, és vörös fényben ragyogjon, a hab kiszámíthatóan piros lesz. Ha zöld fénnyel világít, a hab zöldre vált.

A hab mindig tükrözi a ráeső sugarak színét.