A Tejút nem mindig volt ugyanaz, mint most. Kiderült, hogy a szupernóvák aktívan robbantnak fel benne.
A csillagászat szabványai szerint egy milliárd év nem annyira. Tehát, már volt élet a bolygónkon, és oxigén volt a légkörben. És a Tejút központjában, az aktivitás hatalmas növekedése miatt, szupernóvák ezrei robbanttak fel benne. Ezt egy, a Nature Astronomy kiadvány tudományos cikke bizonyítja.
Az európai asztrofizikusok a projekten Francisco Noger Lara (Andalúzia Asztrofizikai Intézet, Spanyolország) felügyelete alatt dolgoztak. Az ESO Observatoryban található VLT távcsövet a kifinomult HAWK-I műszerrel szerelték fel. A megfigyeléseket infravörös tartományban végeztük. Lehetővé tette a finom kozmikus porban zajló folyamatok legkisebb részleteinek megismerését.
A csillagászok valóban belenézett galaxisunk múltjába. Kiderült, hogy a csillagképződés folyamata instabil. Ez ellentmond a csillagászat modern nézeteinek.
A galaxis középpontja egy 490 fényév átmérőjű terület, amely a galaxis közepén helyezkedik el. Ez egy rendkívül hatalmas fekete csillag, a Nyilas A nevű köré forog.
Miután a tudósok megvizsgálták galaxisunk központjának sűrű régióit, arra a következtetésre jutottak, hogy a benne lévő csillagok négyötöde csak létezésének első felében - 8–13,5 milliárd évvel ezelőtt - alakult ki.
Ezután körülbelül 6 milliárd évig tartott a relatív nyugalom korszaka, amikor nagyon kevés csillag alakult ki. Ez az időtartam egy nagy robbantással körülbelül egy milliárd évvel ezelőtt. Aztán a szupernóvák észrevehetően fokozódtak.
A csillagok aktivitásának ilyen hirtelen változásának okait még nem sikerült meghatározni. A tudósok szerint a szupernóvák kitörését befolyásolhatja az anyag bejutása a Tejút által felszívódott törpe galaxisból.
Szinte 100 millió év alatt (ez semmi kozmikus léptékben) sok csillag alakult ki. Ennek a folyamatnak a tempója olyan nagy volt, hogy évente száz napelemes tömeg (2 * 1029, vagy 200 oktillion tonna) keletkezett csillaggal. Egy modern galaxisban ezek a folyamatok százszor lassabban zajlanak le.
Abban az időben nagy csillagok jelentek meg, amelyek rövid időközönként éltek. Létezésük ideje nem több, mint 100 millió év. Az ilyen tárgyak életét szupernóva robbanás véget vet. Az európai csillagászok szerint a leírt tevékenység a Tejút egész története során a legvihedesebb volt. A későbbi kutatások tovább képesek vizualizálni a galaxisunk fejlődésével kapcsolatos eseményeket.
A csillagászok kutatásának eredményei világíthatnak a galaxisok kialakulásának rejtélyeire és létezésük végső eredményére. Érdekes lesz megtalálni a választ arra a kérdésre, hogy mi vár a jövőben a Naprendszerünkre és a bolygónkra.