Az egyik első háziasított állat egy kutya volt. Az első megszelídített kutyákat az ember kizárólag a gazdaságban történő felhasználásukhoz használta: vadászathoz, védelemhez és szánkózáshoz.
A házi kutyák őseinek maradványait vizsgálva a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy gerincük szerkezeti változásokon ment keresztül. Ha más állatokról, például farkasokról beszélünk, akkor ezek az alakváltozások sokkal ritkábbak. A csontváz deformációjának oka a porc és a csontok gyors öregedése volt, a csontváz megnövekedett terhelése, valamint a gyors öregedés eredményeként. A csontszövet növekedésével a gerincek közötti kötések rugalmassága több nagyságrenddel csökken. A kutya egészsége szempontjából egy ilyen deformáció nem jelent különös veszélyt, ám ennek ellenére némi kellemetlenséget okoz.
Robert Lozi és Catherine Latham, a Kanadai Egyetem tudósai megcáfolják azt a hipotézist, miszerint a kutyák csontvázának deformációjának fő oka a nehéz teher húzása. Erről beszámoltak a Plos One magazin cikkében.
Biztosak abban, hogy a csontváz deformáció (spondylosis) ugyanolyan gyakori kutyákban és farkasokban. A szán kutyák sokkal gyakrabban szenvednek a betegségtől. Különösen ez észlelhető 8 évesnél idősebb kutyáknál. A cikk szerzői azzal érvelnek, hogy a spondylosis fő oka a kutyák háziasítása.Az ősi kutyáknál a betegség annak a ténynek köszönhető, hogy a vigyázó személy közvetlen közelében éltek.
Az első háziasított kutyák sokkal hosszabb ideig éltek, mint a vadon élő kutyák. Ez hozzájárult ahhoz, hogy hosszú idő elteltével kialakuljon a spondilózis.
E két hipotézis mindegyikének joga van az élethez. Az igazság az ősi kutyák, valamint a modern állatok maradványainak elemzése során derül ki.